Volt a baráti köreimben egy lány,Eliza. Elizának ha elmondtunk valamit az soha nem maradt titok. Eléggé pletykás volt. De ö is elmondta mindenkinek az összes titkát. Folyton arról nyavajgott hogy neki nincsen semmi féle titka mert nem bír csöndben maradni.
Nem kétséges, ebben mindenki egyetértett. Az egyik héten egy buliba mentünk öten, az egyik haverom nem tudott eljönni mert ö egy másik buliba ment. Volt mindenféle alkoholos ital, kóla, egyéb üdítök, édességek és amit el lehet képzelni. Cigarettából volt építve egy piramis is ami hamar " összedölt ". Hogy finoman fogalmazzak Eliza egy pöppet sokat ivott. Na jó, nem kicsit. Nagyon. És berúgott. Kiment az útcára a kezében egy pezsgösüveggel és kiáltozni kezdett
- Igen baby igen, ez a szabadság, megcsap a szél, kezemben a phia - egy kissé furcsán beszélt az alkohol hatása miatt - bizhony ez az életh - ám ekkor egy kocsi jött az úton bekapcsolva természetesen annak lámpáit - nézzétek, látom Istenth! Hello Iste - nem tudta befejezni a mondatát mivel a kocsi elütötte.
- Gyorsan hívjatok már egy mentöt, gyerünk - kialtoztam kétségbeesve, és odarohantam hozzá. A soför kiszált az autóból.. a haverom Márk volt az. Ö is részegnek látszott. Ekkor kellett felfognom mi történt : Az egyik nagyon jó barátom részegen vezetett és elütötte a másik barátomat Elizát aki szintén ittas volt és az út közepén ordibált. Most éppen a mentöért telefonálnak, az esö hamarosan esik és mi az út közepén ácsorgunk...vagyis pontosabban ki áll, ki fekszik, ki gugol - Hol vannak már a mentök?! - ordítok rájuk, szerencsére nem mindenki volt az italtól vezérelve. A mentök nemsokkal utána kiértek. A kórházban mindenki ott volt, és várták a fejleményeket.
- Sajnálom gyerekek, de a társatokat nem tudtuk megmenteni. Súlyosak voltak a sérülési sajnálom - még egy ideig tapintatosan mesélt a sérülésekröl, majd elment. Mindenki eldöbbenve ált, és nézték ahogy az orvos elmegy, mintha csak magában hordozná Eliza lelkét.

4 nappal késöbb a temetésen...

Mindenki elment a temetöböl. A szülök is bármilyen nehéz volt. Egyedül én maradtom ott és Bettina. Mielött elment volna, még odajött hozzám a sírhoz, és megfogta a vállam
- Szerinted? Most jó helyen van?
- Biztosan bolodog azy tudom - mosolyogtam
- Hogyhogy?- lepödött meg. Ekkor dörögni kezdett az ég, és újra esni kezdett mintha csak tegnap lett volna. Lassan hátrálni kezdtem a sírtól, majd mikor elindultam, jött utánam Bettina is majd ránéztem
- Mert mostmár végre valahára neki is van egy titka - azzal kiléptünk a kapun otthagyva a világ legnagyobb titkának birtokosát.