"Egyetlen egy lépés választott el hogy megtudjam az örök igazságot. Megtettem. "
Analia a szakadék legmélyére nézett, és még egyszer utoljára mindent átgondolt. Hátranézett Tomhoz, még egy utolsó pillantásra.
- Analia ne! - ordított, mert már tudta hogy mit akar tenni a szerelme
- Tudod...majd ott - azzal elvesztve egyensúlyát a mélybe ugrott.
- Ne! - rohant oda, majd térdelt le kezét nyújtva, de már hiába. Talán még egy könnycsepje zuhanás közben elérte a szívének egyik felét, ami most hamarosan apró darabokra törik, de az is lehet hogy nem.
Felált, majd a tenyereit az arcához szorította.  Mi a fenéért kellett ezt csinálnod?Hát nem éretted meg hogy szeretlek..ó hogy lehettem ilyen ostoba, hogy tehettem ezt. Most aztán szép kis slamasztikában vagyok. Elvesztettem Öt, egy életre.. - itt a gondolatai megáltak. Visszasétált a szakadékhoz, majd a zsebébe gyürt papírért nyúlt. - vagy talán mégsem...  - a papírt kisimította, ledodbta a földre. Ö is újra átgondolt mindent, az elmélyében a régi napok jártak, és az, hogy milyen lehet ott ahol még soha sem járt. Egy apró mosoly húzódott az arcára, lehunyta szép lassan a szemeit, az ökölbe szorított kezeit kitárta, mintha csak egy madárfióka lenne aki most tanul repülni. Nagy lendületet vett, és ö is követte Analiat. Levetette magát a szakadékba.
A szél, rá pár percre erösebben kezdett fújni. A papír, melyet a földre dobott a szél által lassan a mélyhez gyalogolt, majd az is lassan elérte annak végét.
S hogy hová esett, senki sem tudja.

Az eröben lévö faházat ledontották, a fák nagy részét kivágták. Egy hatalmas parkot és játszóteret akartak a helyükre építeni. A por szált a levegöben ahogy a régi földeket felásták. A vezetö kezében ott ált a tervrajz. A szél aznap erösebben fújt és kifújta a férfi kezéböl a papírt egyenesen a szakadékba. Megkérte a munkatársakat hogy vigyék le a papírért. Így is tettek. A szakadék mélyén két elszáradt csontvázat talált. Odaszólt a többieknek. Míg elnézegette a maradványokat, egy gyürött papírt talált. Már szinte öskori maradványnak nézett ki az is. Egyetlen egy szót lehetett csupán leolvasni róla. A szakadéknak nem volt neve, így mikor leértek a dolgozok a csontokért. a fönök kimondta az ötletét.

- Fiúk lányok, üdvözöllek benneteket a pokolban.