Felejts
Valami sújga fülembe neved,
Tudom miért: mert nem kellek már neked.
Helyettem másnak szólaltatod hangod,
Már csak bennem él az emlék mint aranykor.
Sajdítod szívem, hogy másnak adtad lelked,
Azt hiszem már nem csupán a világ fordult ellenem.
Remélem talán meg egyszer lesz egy esély,
Hogy megmutassam valakinek mit ér egy ölelés.
De míg ez nem jön, s míg csak szenvedek,
Szenvedek a gondolattal, a régi képekkel,
Addig a napig, ha újra látnál engem,
Tedd meg ezt kérlek : felejts helyettem. |