Joy kétségbeesve nézett a doktorra.
- Hogy..érti azt...hogy...sa..sajnálja? - akadozott a hangaj a felgyülemlet sírási kényszertöl és dühtöl
- Hát mi mindent megpróbaltunk csak tudja..
- Ugy nem?...ugy nem? - odalépett az orvoshoz és megrángatta a felsöjénél fogva
- Joy, nugodjon meg! - szólt rá az ovros
- Hogy érti azt hogy sajnálja?! Mondja azt hogy nem történt semmi baj - majd a növérek odarohantak leállítani a lányt, de nem kellett, mert az sírva térdre rogyott. - ugye nem történt semmi baj - kúszott föl hangja a magasba. Sírt, mintha ezen múlna az élete is. A doktor lehajtotta a fejét, mit sem töröðve kissé gyürött felsöjével, majd legugolt a lányhoz és halkan mondott neki valamit.
- Még a gépeken van, 5 perc múlva vesszük le róluk. Addig még nyugodtan bemehet hozzá. - egy kis szünt - mi tényleg mindent megtettünk, de nem használt semmi. Joy felnézett az orvosra, majd lassan a növérek segítségével felált és David szobája felé ment. A férfi még mindig ugyan abban az állásban gugolt, és a földet nézte.
Joynak rossz volt látnia hogy a gépen nem azok a hegyhez hasonlítható vonalak cikáztak, hanem egy sík egyenes. Most elöször nem örült annak hogy ezt látta s hogy ez jutott az eszébe. Odahúzott egy széket, leült rá, majd megszorította David kezeit amikröl persze remélte, mégis tudta hogy már nem szorítanak vissza. Halkan, még mindig patakokban könnyezve feltárta neki a szívét.
- Lehet hogy voltak apróbb vitáink és sokszor mondtam neked olyat amit nem kellett volna, de mindig nagyon nagyon szerettelek és csak jót akartam neked. - egy hatalmas szipogás töltötte be a zöld színü szobát - amikor elhívtál aznap este vacsorázni, reméltem hogy azt az éjszakát sosem felejtsük el, de nem pontosan így értettem.. bár figyeltem volna rád. Bár döbbett tehettem volna mint fölötted állok és nézlek. De én tényleg nem tudtam.. - azzal elengedte a fiú karjait, és a hasára tette a fejét és kezeit. Sírt. Sírt ö is, sírt minden ami abban a szobáman volt még ha csak nem is elölény.
Hirtelen, nyílni kezdett az ajtó. Joy hallotta, és biztos volt benne hogy az orvos az. Felemelte a fejét, levette David hasáról a kezeit, megtörölte az arcát és a szemeit, majd felnézett de nem az a látvány tárult elé amit elképzelt.