Az én nevem Klaudia. 15 éves vagyok. Hívjatok csak K-nak. Ez most az én történetem. Tanulság - nektek. Péntek 13 nem a balszerencse, hanem a halál hírének a napja.
Csütörtök volt. Legjobb barátnömmel imádtuk a fekete macskákat. Nem voltunk babonásak. Viszont mi sem voltunk azok a félelem nélküli emberek! Ez nem a Vak igazság c. filmje. Nem..ez a valóság. Másnap, utolsó sulinap. Péntek 13. Elhívtak minket horrorfilmet nézni, pizzát enni meg amit 14-15 évesek csinálnak. De mi csak 13 évesek voltunk. Miután vége volt, hajnal 1-2 lehetett. Úgy döntöttem hazamegyek. Kedvem támadt a "veszélyhez" . Senkinek nem volt kedve velem hazajönni így hát egyedül mentem. Út közben hangokat hallottam. Nem, ez nem a horrorfilm hatása volt. Láttam árnyékokat. Veszélyes útca volt nekem elhihetitek. Nagy nehezen pár gyanús mozgó bokor után hazaértem.
Letettem a cuccomat, és elmentem tusolni. Nem sok idö telt el, de a telefonom csörögni kezdett. Felvettem. Semmi hang nem szólt bele, csupán egy különös hang...mint mikor a macska fújni szokott. Beleszóltam, de senki. Rá 5 percel megint csörgött. Kaptam egy képet. Egy mozgó képet amin én voltam, ahogy megszólaltam : halo?. Kezdtem félni.Újjab SMS -es : végsö - ennyi ált benne. Felhítam a barátnömet, aki szintén így volt vele. Kiderült hogy rá 5 percel ö is hazament, meg még 2 gyerek. Mi 4-en mint ezt tapasztaltuk. Mindenki, aki azon a bizonyos bokros útcán ment keresztül, gyanús dolgokat érzett. Aztán hirtelen becsapódott az ablak. El akartam futni, de ugyan hová. Elövettem egy kést a konyhából, és vártam a "halált". Ami persze 15 perc izgalommalteli várakozás után sem telt el. Közben sikoltásokat hallottam a telefonból. Eszem ágában sem volt letenni és hívni a szüleimet. De egy idö után, mikor hirtelen Éva letette a telefont, megilyedtem. Felhívtam a rendörséget, akik közölték velem, hogy ma este, ebben a fél órában, én voltam a 13-dik telefonáló. Hirtelen kopogtak az ajtón. Az ismeretlent várva gyorsan kinyitottam az ajtót. A barátaim voltak ott akikkel együtt néztük a filmet és ök is hazamentek, Péter, Tamás, Emese, Éva, Netty. Mi 6-an együtt reszkettünk. Éva hirtelen megszólalt hogy fázik. Emesének jött egy SMS-e, ahol egy újjab mozgókép volt ahogy kinyitom az ajtót, elöveszem a kést, és amint Éva azt mondja fázik. Nagyon féltünk. Rá 2 órával, reggel 5 körül ahogy a nap is kelt, egy újjab üzenetet kaptunk. Ezuttal én kaptam. Nem sok ált benne: állomás.

A történtek után másnap ( vagy mondjuk úgy aznap ) már minden nyugis volt. 1 évvel késöbb Pétert holtan találták, és a falra egy P volt írva. Majd így tovább. Az okos FBI rájött a betükre : P.É.N.T.E. - már mindenki meghalt, már csak én voltam, én, K. Másnap nagymamámat vártam a vonatnál. Hazautazott pár napra. Nagyon hideg volt és fáztam. Éreztem a szelet, és azt hogy itt az idö. Megjött a vonat, nagymamám leszált, de én véletlenül elbotlottam és a sinekre estem, a vonat oldalába vertem a fejem, ami lassan elindult. A telefonom a zsebemben volt ami kiesett. Ekkor érkezett egy SMS-em. Nagymamám a sokk hatása után, és a mentök megérkezése után fölvette a telefont és megnyitotta az üzenetet. Nem más volt benne:

P.É.N.T.E.K. - 13.
Végsö állomás - fázom.