Nagy levegöt vett mindhármójuk, és újra megnézték a cetlit.
- Állítólag Miranda halott... - szólalt meg Catalina
- Mégis miböl hiszed? - vette kérdöre Szamanta
- Hát a pletykákból, már mióta elment. Egyesek szerint az a kocsis, aki a soförje volt valami bérgyilkosoknak dolgozott.. - vett egy nagy levegöt - nem tudom ki találhatna ki ilyen örültségeket, de nem lehetetlen valjuk be.
- Szerintem járjunk utána ennek. - szólalt meg Amanda
- Mégis hol kezdjük? - kérdezte a testvére
- Van egy cetlid, tudod melyik helyre utal, az idöpont is gondolom stimmel. Elmész oda, nem egyedül, elmegyünk veled, és hátha megtudjuk ki is ö.
- Én nem is tudom...
- Ugyan már! Vagy inkább rettegsz tovább a semmitöl? - Catalina igaznak gondolta amit Amanda mondott, de az ismeretlentöl való félelem meggátolta ebben, így agya talált egy számára nagyszerü ürügyet
- De hát nekem aznap, pontosan akkor randim lesz Erickel!
- És mégis mi a fontosabb? - vágott közbe Szamanta - egy eltünt barátnö szelleme, aki üzenni akar, vagy a fönököd aki randira hívott?
- Nehéz döntés...
- Jajj ugyan már! Nincs mitöl félned! Ott leszünk veled. Újra, mi négyen. Csak képzeld el. - és a következö mondattal megérintette Catalina gyöngepontját - neked nem hiányzik Miranda? Hiszen nagyon jó barátnök voltatok. És most, hogy végre szólt hozzád, cserbenhagynád? - mély csönd lett, senki nem szólt semmit. Szamanta is tudta hogy ezzel azért finomabban kellett volna fogalmazni, de remélte Amanda ez hatásos lesz. Mégis léteznek csodák, Catalina szíve az agynak elküldött egy üzenetet, melyet az agy fogadott, így szólásra bírta a lány száját barátai felé:
- Rendben van, elmegyek. De hogy mondjam le a randit Erickel?
- Ne aggódj, majd mi megoldjuk! - mosolyodott el Szamanta
- Tényleg? - kérdezett rá testvére meglehetösen mogorva arckifejezéssel
- Hát persze! - nyitotta ki nagyra szemeit, és vicsorítva ejtette ki a mondandóját
- Jól van, köszi lányok. De ugye ma este még itt aludtok?
- Ha akarod - szólalt meg Amanda. Azzal a lányok a hálóba mentek, Catalina leterített pár pokrócot, hozott párnákat, meg két takarót, megágyazott nekik egy nagy matracon, és azzal elaludtak. Catalina álmában ismét ugyan az a játszam perdült le mint múltkori álmában. Miranda elmegy, az esö esik, a kocsi elhajt és többé semmi. Majd egy különös hangra ébredt fel, talán képzelte, talán nem
- Segíts!