" Ahogy belegondolok hogy megint nincs itt velem, nem csupán az idegesség de a tüz is emészt Vele "
Csak írta a papírra a gondolatait, majd végül befejezte. Átolvasta még kettö alkalommal, majd az abban leírtakat követve a szakadékhoz ment. A mellett volt egy fa, arra rászúrta a papírt, majd visszament a házba motorjáért.
Eközben Tom aggodalmaskodott. Félt. Mi lehet most Analiaval, hol lehet, merre járhat, vanjon lehet e még ennek a kapcsolatnak jövöjé. Ahogy ezekre gondolt megjobban megilyedt mert mindegyikre számára elszomorító választ küldött az agya. Elgondokodott azon, ha most ö lenne a szerelme, merre menne. Több mint 10 percnyi meggondolt elmélkedés után eszébe jutott a faház az erödben nem messze a szakadék felé. "A nagy fa"  gondolta magában, majd kirohant, felült a morojára és elindult a kitüzött cél felé.
Analia már készült indulni. Feltette a sisakját, beindította a motort és a szakadék felé vette az irányt. Tom mire odaért, nem talált senkit, de aggasztóan a motort se. Elindult a fa felé. Analia már rég odaért. Leszált a motorról, léült a szakadék szélére.
" Vajon helyes e az amit most teszek...de te nem tettél jó dolgot velem. Nem értelek. Olyan boldogok voltunk együtt, miért kellett ezt tenned?Pedig hittem benne hogy szeretsz. Két hete még el is jegyeztél engem, most pedig csak úgy hagytad hogy elmennyek. Biztosan monst is vele vagy, és nevettek rajtam egy jót. Lehet a telefonba csak az arcomba akartál nevetni és hallani akartad ahogyan szipogok.." - ám gondolkodásából más motor hangjai zökkentették ki. Gyorsan visszavette a sisakját, felült a sajátjára, beindította, és elhajtott. Nem túl messzire. Tom gyorsan leszált a motorról, körbenézett és megpillantotta a fára szúrt papírt ami szinte már a "halálán" volt. Leszakította, és mély szívdobogással szemlélgette mi lehetett rá írva. Még sem olvasta, biztos volt benne hogy Analina írta. A papíron csupán egy rövid mondat szerepelt :