Sétálgatok. Este van. Az összes csillag ragyog az égen. Gyönyörü látvány mégsem ez vonz hanem a tenger, ami a lábaim alól mossa a homokot.
Milyen jó lenne a vízbe ugrani, és élvezni ahogy elsodor más vizek partajira. Vagy csak belerakni a kezem és hagyni hogy magával húzzon egyre mélyebbre és mélyebbre. Élvezni a varázslatot. Ahogy megérintem a víz felszinét, libabörös leszek. Lassan, egyre mélyebbre megyek. Vágyom a víz társaságára, vágyom Rá. Még mielött bármit is tennék, keresek egy botot és a homokba írom azt amit gondolok hogy ne csak a víz és az én titkom legyen. Beleírom a Szivemet, majd eldobom a botot és beleugrik a tengerbe ruhástól, csupán a cipömet veszem le. Eldobom a négy égtáj feléböl kettöre a cipömet mutatva ezzel a kétségbeesésem, hogy nem tudom hová is tartozom. Újra belemegyek a vízbe és gondolok arra, bár lehetnék egy apró homokszem ami vidáman sodródik arra, amerre talán még senki se járt. Lassan a hasamig ér már a víz. Itt az idö. Belemerülök a habokba hogy többé senki se találjon rám, hogy többe senki se nevezzen mihasznának. Igen is leszek a tenger egy homokdarabkája.

Elözmények:
Családi vacsorán ül Ruby és a báttya. Beszélgetni próbálnak.
- Miújság van veled hugi?
- Ne hívj huginak.
- Ma bajod van?
- Csak kiakaszt már hogy mindenki folyon aggódik miattam! Hogy mindenki megszabja mit tegyek! Betegnek tartanak, nincsenek barátaim, magányos vagyok és itt rohadok veled!
- Nyugodj már meg, most miért kell lerohattoznod az együtt töltött pillanatainkat?
- Utállak téged és az egész családomat! Utálok mindent és mindenkit! Miért nem lehetek sikeres, pedig megteszek mindent.
- De hát szeretnek téged az emberek...
- Nem dehogy szeretnek! - azzal felborította a széket és elfutott a tengerhez.

A jelen ismét:

- Halo!
- Szia Axel, figyelj a hugom megint kiborult, félek valami örültségre készül ismét!
- Jól van odamegyek.
- Kössz. - azzal letette mindkettö a telefont. Axel a kocsihoz rohant és beszált majd hajtott egyenesen Simpsonék felé. Ruby sokszor csinált már örültségeket azóta (...), de tudta hogy most nagy lehetett a baj így beletaposott a gázba. Eközben a lány írását a homok lassan eltemette. Az értelmes mondatból már csak két szó maradt.
Axel odaért Ruby báttyához. Elmentek megkeresni, rögtön a tengerhez.
- Nem szabadott volna hogy megtudja! - szólalt meg Axel
- Hogy tehettem volna meg hogy nem mondom el neki, joga volt tudni az igazságot!
- Tudhattad volna hogy egy szerelmes lány kiborul és depibe zuhan ha a pasija meghal! - ordított rá
- Szóval csak nem az én hibám hogy a picike hugom meghibbant?...- egy röpke csönd - bár igaz, de ne veszekedjünk, biztosan már nincs sok idönk!

Mikor odaértek, csak Ruby két cipöjét láttak ott, majd a lassan halványuló lábnyomait.
- Kész vége hívd a mentöket vagy a rendörséget vagy valamit! A tengerbe ugrott - fogta meg fejét a lány báttya. Axel valami különös feliratot látott a homokban majd megszólalt
- Hé Zack, gyere csak!
- Mi van?
- Ezt nézd - mutatott a homokba vésett szavakra. Egymásranéztek és tudták, hogy már mindegy kit hívnak ki, többé nem fog elökérülni. A homok már teljesen befedte Ruby utolsó gondolatát: