A pokolban találkozunk
2.fejezet
"Elfuserált az életem, értelmetlen és boldogtalan. Két szerelmem volt csupán. Te és a motorom. Most a törött szívemnek új felére vágyom"
Tom visszament a házba, mert elég hüvös volt az idö, és mert persze tudta hogy már fölösleges ott álnia, szerelme jó ideig nem jön majd vissza. Amint bement, felvett egy nadrágot, egy laza pólót és leült az ágy szélére, mintha még mindig ott ülne vele Analia.
Elgondolkodott azon, miért is jött újra össze Jenniferrel, és valóban értékesebb volt e mint Analia. A végén úgyis csak a férfi ösztönre halgatott, miszerint kihagyhatatlan ajánlat volt a másik lány. Milyen jó is lett volna ha nem derül ki... Miközben ö gondolatait erre terelte, az éjszaka kezdett világosodni Analia felett. Mielött összeköltöztek Tommal, ott lakott. Egy régi kis faházban az erdöhöz közel. A vége felé egy hatalmas szakadék volt. Egyesek merték állítani hogy aki leugrik oda Kínába érkezik. Persze ezt senki sem gondolta komolyan. Eléggé elhagyatott hely volt, csak a két pár tudott róla meg azok akik néha arra sátoroztak, kirándultak, piknikeztek stb.
Analia leállította a motorját, levette a sisakját és bement. Meglehetösen hideg volt, de ez öt nem zavarta. Folytak le az arcán a könnyei, és már nem igen bírta sokáig visszatartani a teljes kiborulást, mikor rezegni kezdett a telefonja. Ugyan ki más, mint Tom lehetett az aki felhívja öt egy ilyen botrány miatt hogy bocsánatot kérjen és a megszokott mondatokat bemesélje neki? Megnézte a telefont, egy darabig még méregette mintha csak most találta volna valahol a közeli park egyik padján, aztán kinyomta, és ledobta a kanapéra.
Kezdett igazán elege lenni az egészböl. " Miért kellett neki ezt tennie velem? Lehet nem is szeretett csupán kihasznált, halgatnom kellett volna a szüleimre...vajon mióta müvelhette ezt? vagy lehet félreértettem mindent és csak egy munkatársa volt? Ugyan már, mégis melyik munkatárs vagy ismerös szólít meg úgy hogy Tom szivem... remek. Újra átvertek " - azzal ö is mint percekkel ezelött immáron volt barátja, leült a kanapéra és tenyereibe hajtotta a fejét. Rengeteg mindenen járt az esze, végül eldöntött valamit. Keresett egy papírt, egy tollat, leült az asztalhoz, és írni kezdett. |