Joy nagy levegöt vett és elindult a házban fellelhetö legelsö tükörhöz. Az nem rejtett semmit. Majd így tovább, míg a hálószobai tükréhez nem ért. Semmit sem lehetett rajta látni, viszont teli volt ujjlenyomatokkal és egy csóknyommal rúzs nélkül. Már annyiszor tárcsázta a rendörséget hogy igazán beleunt, így bement a konyhába egy üvegtisztítóért és rongyért. Visszament és letisztította az üveget. Mikor megnézte a papírtörlöt, furcsa mód az ugyan olyan tiszta volt mint azelött, pedig jó ideje nem mosta le. Majd visszatett minden a helyére. A mosogatóban rengeteg koszos edény volt így nekilátott azokat elmosni. Egy tányért akart elmosni mikor az kicsúszott a kezéböl és darabokra törött. Elment a seprüért, és felseperte, de véletlenül meglökte ezzel az egyik kést, ami zuhanásba kezdett. Joy nem látott semmit a jelenetböl, de a kés ott lebegett a levegöben, majd valaki ( vagy valami ) visszatette az eredeti helyére. A szemét kidobása után Joy minden gond nélkül mosogatott tovább.
Eközben a kórházi ágyon David lassan emlékezni kezdett mindenre. Nagyon gyenge volt, de kinyitotta a szemeit. Valami mintha az arcához ért volna, melynek hatására rögtön visszaaludt.
A két szerelmes lakásában kamerák voltak elrejtve, melyet minden héten visszanéztek. Ezt a szüleik nevelték beléjük, mivel azok mindig minden miatt meglehetösen aggodalmasak voltak. Joy bekapcsolta, majd szokása szerint beletekert. A konyhás jelenet mellett elment, pedig ha tudta volna...
Lefeküdt aludni és álomba merült. Hajnalban különös zajokra lett figyelmes, egyenesen a konyha felöl. Így elment oda, de semmi sem volt ott, csupán egy egér mely ígyis elég szívimfartus okozott a lánynak.
Ismét zajokat hallott, melynek forrássa a nappaliból jött. Megfogta az egyik kést a mosogatóból, és lassan a szoba felé igyekezett. Esze ágában sem volt feloltani a villanyokat, pedig jobban járt volna. Körbenézett, de nem látott semmit sem. Nagy levegöt vett.
- Biztosan csak egy újjabb egér..holnap elsö dolgom lesz hogy kihívom a rágcsálóirtókat – majd ismét nosztalgia öntötte el. Feloltotta a lámpákat, és elövett egy fotóalbumot melyekben a ház újraépítésének napján készült képei voltak berakva. Percre pontosan a képeken feltüntetett idöpontok szerint. Volt pár kép, melyeken elmosódott fehér árnyékok voltak. Azt hitték a por vagy a fény. – mikor pakoltam a gerendákat, a fal gyengébb szerkezete rámdölt majdnem, de hirtelen megált míg eltudtam szaladni, aztán rögtön eldölt...vajon hogy történhetett ez – foglalkoztatta a kérdés. Régen, mikor a nagymamája élt, mesélt neki estimeséket a tündérékröl, manókröl és az örangyalokról – lehet rám is vigyáz egy – mosolyodott el a gondolaton, majd visszatette az albumot, leoltotta a villanyt, felment a hálószobájába és elaludt.
Másnap reggel telefoncsörgésre ébredt.
- Hállho?
- Kórház!
- Tessék?
- Most! – ezután már Joy részéröl, süket lett a vonal.