13 évvel késöbb...

- Jó reggelt Catalina! Elökészítette a papírmunkáimat? - kérdezte a jóképü igazgató, Eric megszokott hangnemében az irodában Catalainától
- Igen, minden készen van fönök!
- Köszönöm szépen. Holnap van a szabadnapja, ha lehet tudnom, mit fog ez idö alatt tölteni?
- Nincsen semmi programom. - szólt búsan
- Mit szólna egy vacsorához mondjuk...este 8-kor?
- Tökéletes! - mosolyodott el Erickel együtt
- Akkor 8-kor.
- Viszlát! - Catalina beült az autójába, és hazafelé hajtott. Szinte mindegy egyes alkalommal a lámpa pirosra váltott mikor átmehetett volna. Balszerencse. Örült neki hogy Eric randíra hívta, hiszen köztudott volt a nöi kollégák köreiben hogy Catalinának tetszik a fönök, és úgy látszott ez kölcsönös. Amint hazaért, letette a telefont és elment tusolni. Miután végzett, bekapcsolta a TV-t. Egy ideig nézte, majd felkapcsolta a lámpáját. Lassan elaludt. Álmában a régi emlékek villantak meg, mikor régi barátnöjével együtt játszottak. Az egyik városi negyedben elrejtettek egy fadobozt, benne mindenféle képekkel és emléktárgyakkal. Majd hirtelen esni kezdett az esö, egy kocsi parkolt a ház elé. Mirnada kinyitotta az ajtót és a kocsi felé ment, ugyan úgy mint 13 évvel ezelött. És Catalina utána futott.
- Ugye visszajössz? Ugye nem hagysz itt minket?
- Egyszer Catalina...majd egyszer. - azzal hirtelen felébredt. Nyúlt volna a távirányítóért, mikor különös zajra lett figyelmes. A TV átváltott egy csatornára, ahol egy film ment. Péntek 13 címen. Catalina kihúzta a TV-t a konnektorból, de ekkor a lámpa is pislákolni kezdett.
- Kezdek félni... - szólalt meg halkan. A telefon elkezdett csörögni. Odament, de ismeretlen szám volt kiírva. Felvette.
- Hálo?
- Fordulj...meg.